1. fejezet – Elgyengl nha a szv
-Zitus, bredj! – szlt az anyum htfn, kora reggel.
-Jl van anyu, mindjrt. – szltam vissza neki. Felltem az gyamra, de semmi kedvem sem volt felkelni, fleg mikor meglttam a naptr bejegyzst a mai napra „fnykpezkeds” /uff de j / gondoltam magamban. lmosan felkeltem s kszldtem. A hajam szoks szerint kezelhetetlen, s gndr. Fogtam gyorsan a hajsimtm s az alkalomhoz illen kisimtottam vele. :) gy mr jobb is :)! Elindultam, futottam a buszra, szerencsmre mg pont elrtem. A suli eltt stlok, s a folyosra lpek. A ltvny, ami elm terlt nem volt j, st, szrny volt. Tomit lttam (aki a bartom mr kb. 1 ve.), ahogy az iskola kurvjval, Barbival cskolzik.
-Tomi!!!!!!!!! Hogy tudtad ezt tenni velem???? – vltttem teli torokbl, hogy a folyosn lv sszes ember rm figyelt. Rjuk nztem, de aztn knnyes lett a kt szemem, s kirohantam az ajtn. Persze Tomi utnam futott, s meg akarta magyarzni a ltottakat. De nekem nem kellett magyarzkodnia, lttam, amit lttam, s azt kvntam volna h sohasem ltem, volna t ezt a pillanatot. Utltam, utltam s utltam Tomit s Barbit. A suli lpcsjn ltem, s bgtem. Tomi lelt mellm s elkezdte meg magyarzni:
-Zita, figyelj mr, nem gy van ahogy te azt lttad..
-nem?? Ht akkor hogyan volt?? Lttam milyen szenvedllyel cskoltad.
-Zita, nem cskoltam meg. n tged szeretlek, s Barbival pedig csak egy puszi volt.
-Barbika az iskola kurvja, s ezt te is tudod..azt hittem utlod.
-Fogads volt. – mondta csaldottan s a szemembe nzett.
-Iggen? Fogadsbl megcsalsz??
-Ajj Zitus! Szeretlek!
Erre nem reagltam csak lehajtott fejjel s bgve elindultam vissza a szrny folyosra s a tmeg engem nzett. De most valahogy nem rdekelt a klvilg. Elzrtam magam tle. Tomi hagyott, nem szlt utnam, nem mondta „gyere vissza”, nem fogta meg kt kezem. Valahogy elegem lett Tomibl. De reztem szeretem, st, imdom. Nem tudom mirt csinlta ezt a fogadst. Hogy juthatott ilyesmi az eszbe? Gyakorlatilag megcsalt., viszont lehet knyszertettk. Nem tudok mit tenni egy idre ki kell zrnom Tomit az letembl. Egy idre, mgis mennyire? 1 nap? 1 ht? Esetleg 1 v? Nem. Nem tudnm ezt kibrni nlkle nem, jr az eszem, nlkle nem tudok kinyitni a szvem. A bartnm nagy sietve odafutott hozzm s megkrdezte mi trtnt. n meg csak lltam eltte, egy hang sem jtt ki a torkombl. s ha mgis egybl elbgtem magam. A bartnm tlelt s megnyugtatott, ami nagyon jl esett az elgyenglt szivemnek.
|