6. fejezet - Balcsin..

A kórházban 1 és fél hetet töltöttem. Jó itthon, de most viszont nem tudok egyhelyben megülni. Valahova elkéne menni, valahova, bulizni, haverkodni, pasizni. Elhatároztam, hogy Tomival szakÍtok, nem illünk össze,. és nem hiszem, hogy szeret. Szóval..megmondtam neki, még a korházba, nem fogadta valami marha rosszul, nem fájt annyira neki.Na mind1, legalább ezen is túlestem. Elterveztem, hogy Cassievel, elmegyünk a Balcsira egyet strandolni, mivel nagyon meleg van, túl meleg. Reggel el is indultunk, busszal mentünk, de nem bántuk meg, mert légkondis volt. Mikor odaértünk, egy csomó iskolás gyerekkel találtuk szemben magunkat, osztályonként voltak, gondolom erdei sulisok, vagy valami ilyesmi. Kikerültük őket, majd letettük a fűre a cuccunk, levettük a hosszú szoknyát, ami alatt a fürdőruha volt, és belecsobbantunk a vÍzbe. Nemsokára jöttek az erdei iskolások is. Volt egy fiú, aki nagyon ismerős volt, és csajok vették folyamatosan körül. Mi Cassievel éppen labdáztunk, és néha a vÍzbe fulytogattuk egymást, mikor valaki odakiabált.
-Zita! Te vagy az? – kérdezte a hang 
-Zita? Én Zita? – mondtam és néztem a hang irányába.
-Igen te Zita! :) – mondta az ismerős fiú, és mosolyogva odajött hozzám. – én vagyok az Márk. Hát nem ismersz meg?
-Márk??? – mondtam kirtelen, és a hangom megcsukolott. 
-Igen, Márk. Te erre felé laksz? Vagy hogy kerülsz ide? :P 
-Hát itt lakom majdnem 3 km-re innen. És te? H-h itt?
-Hát az osztálytársaimmal és néhány haverral eljöttünk ide. 
-Jah aha, értem. – pirultam a beszélgetés közben.
-Nincs kedved…bocs…kedvetek hozzánk csatlakozni? –mondta vigyorogva, és a barátaira nézett. – Estére terveztünk egy kis tábortűz féleséget. 
-Hát.. – Cassiere néztem, mire ő bólogatott. – deigen van, ha nem zavarunk.
-Persze, hogy nem zavartok. :)
Ezzel egy labdázás után kiültünk a partra. Cassie elvolt egy másik pasival és a barátaival, én egyedül maradtam és leültem az egyik part menti padra. A hátamon volt a törülköző. Alig ültem ott 1 percnél tovább, éreztem valaki megsimogatva a hátam, leült mellém. Márk volt az, mosolygott, és elkezdtünk dumálni, miközben a törülközőm másik felét “átadtam” neki, és egy törülközőbe ketten bebugyolálva ültünk. Dumáltunk, csak dumáltunk, és dumáltunk mindenféle baromságokról. Aztán én teljesen elhallgattam, mert megakadt a tekintetem a szemében, ő is elhallgatott, és ő is mélyen az én szememben nézett. Így ültünk egymás mellett, egymás szemébe nézve, majd közeledett a fejünk egymáshoz, és éreztem ahogy az ajka ajkamhoz ér, nyelve nyelvemhez ér. Behunytam a szemem, és élveztem ahogy csókol. Igazán jól csókolt, és közben beletúrt a hajamba. A csókolózásnak hirtelen végeszakadt mert Cassie megtörte a csendet. És valahogy, olyan érzés volt mintha hirtelen visszajöttem volna a földre. Cassie azzal nyaggatott, hogy menjünk már mert lekéssük a buszt. 
-Bocsi, Márk, de mennünk kell. 
-Semmi baj. Menjetek csak.
-Márk.. –mondtam hirtelen
-Igen?
-Márk…szeretlek…
-Én is szeretlek Zita. – mondta, és odalépett hozzám, a szemembe nézett, és újra megcsókolt.-Remélem majd még találkozunk!
-Én is remélem. – mondtam neki.
-Szija Zita, vigyázz magadra! Ne felejtsd, hogy szeretlek! :)
-Sohasem fogom ezt a napot elfelejteni. :) Szija Márk!
És ezzel elmentünk. Az úton hazafelé, elmeséltem mindent Cassienek, aki szótlanul figyelt. Imádom Márkot, olyan gyengéd, keves, és jófej. Tiszta szÍvemből remélem, hogy majd még találkozunk. Addigis csak az emlék marad meg bennem.